Miután végre sikerült felállítani a diagnózist, a legfontosabb kérdés az lett, hogy hol kezeljenek tovább. Az ilyen típusú betegségeket kevés helyen gyógyítják, ezért a Kékgolyó és a Szt László merült fel lehetőségnek. Az orvosom nagyon segítőkész volt és igyekezett nekem mihamarabb helyet találni, mert már elég szépen szorított az idő és romlott az állapotom. Sokáig úgy tűnt, hogy Kékgolyó klub tag leszek, de végül így utólag azt mondom, hogy szerencsére az ESZISZL kórházba kerültem, egy rendkívül nagy tudású és precíz orvoshoz, csapathoz.
Elég ki volt borulva, hogy miért húzódott el ilyen sokáig a diagnosztizálás, mert ez a lymphoma agresszív fajtája és gyorsan romlika beteg állapota. Igazából mindegy is, egy bő fél órában felvázolta a helyzetet mire számíthatok és a kezelés nagyjából 9 hónapot vesz majd igénybe, szerencsés esetben körülbelül hatot. Következő hétre mondta az időpontot, hogy feküdhetek is be, mert mihamarabb el kell kezdeni a kezelést, vért ugye már bő fél éve nem termeltem és a kapott anyag pedig folyamatosan bomlik. Nagyjából 86 körüli hemoglobin szinttel álltam az első kemo elé, ez azért fontos, mert 80 alatt kemót se kaphatok, ha emlékeim nem csalnak.
Végül először és utoljára egy személyes kórterembe kerültem, ami elég kényelmes volt, hiszen saját hűtőm volt, fürdőszobám és wc-m. Ekkor már egész jó étvágyam volt a korábban leírt stratégiának köszönhetően. Nem nagyon olvastam és foglalkoztam a lehetséges mellékhatásokkal, mert úgy gondolom, hogy fontos a stabil emberi psziché. Felesleges információkkal meg kár traktálni magunkat,arra ott vannak a szerettek, akik helyettünk is izgulnak. Ami következmények jönnek, azokat le kell küzdeni és túllépni rajta,mivel ez egy élet halál harc, egyértelmű, hogy mindent ki kell bírni.
Szóval az első kanülömet a bal karomba kaptam, egy relatíve vékony vénába. Mondták, hogy ez egy bemelegítő kör, hogy lássák reakciómat a kezelésre és később jön csak az igazi földi jóság. Tehát befekvés másnapján kaptam mapterát, és szteroidokat vénásan, illetve tablettásan. Előbbitől elálmosodsz, így legalább tudsz pár órát aludni. 3. nap jött a kemó, szépen bemutatkoztunk egymásnak, be is kötötték, de ez csak 6 órás időtartamú adag volt. Úgy nézett ki, mint a tesco gazdaságos narancssárga téli szélvédőmosó, de valószínűleg olyan egészséges is. Szóval eltelt az első két óra, amikor éreztem, hogy valami nincs rendben a kanülnél, mert csípet és viszketett,ezért bekukkantottam alá. Megdöbbenésemre a kemó átmart a vénát és a bőröm is elkezdett felhólyagosodni, ilyen szép narancssárga árnyalatú lett. Szóltam nővéreknek, hogy hiba van a rendszerben, azonnal leállították a kezelést, doki mondta, hogy jegeljem,aztán szúrtak egy másikat a jobb karomba, ahol vastagabb a véna. Nagy örömömre az már jól bírta és nem volt probléma, simán lefolyt rajta a rengeteg hígító víz oldat is a későbbi napokban. Azonban a bal karomon a sérülés nyoma megmaradt, már egy szép sötét folt emlékezetet az első randimra a kemóval.
A mellékhatásokról annyit, hogy valóban az emberek többsége hányni szokott a cucctól és nekem is volt hányingerem,amit gondoltam majd jól le küzdök, hiszen szittya csődör vagyok, de a nővérek jelezték, hogy ez nem az a pillanat, amikor keménynek kell lenni, ezért kaptam vénásan hányáscsillapítót, ami jól bevált, mert hányás nélkül megúsztam az összes kezelést. Ezek a szerek is különbözőek, mindenkire más hat vagy egyik sem.
A másik biztos mellékhatás délen lesz, csak itt előre nem lehet tudni, hogy orbitális székrekedés vagy hasmenésed lesz. Első alkalommal ismét parádés teljesítményt nyújtva egymás után mindkettő volt. Életem egyik legmegrázóbb élményével gazdagodtam akkor, mert valami kegyetlen történet ez, amit inkább a fantáziátokra bízok. Később elkezdtem kísérletezni, hogyan lehet ezt enyhíteni, rostok, joghurt miegymás, mert ennek fele se tréfa. Szóval az első befekvésem 10 napra nyúlott és mielőtt kiengedtek volna a precíz orvosom ellátott két tasak vérrel a biztonság kedvéért. Ez volt az utolsó, hogy kaptam, mert ezt követően elindult ismét a termelés, persze nem az első kemó hatására.
Azzal is jó, ha tisztába vagytok, hogy az elpusztult sejtek bizony csak elől vagy hátul, de mindenféleképpen délen távozhatnak a testből, ezért sajnos sok kompromisszummal jár egy beteggel való együttélés. Nem beszélve, hogy a test szagod is megváltozik a kezelés miatt.
Összegezve az első kalandos kemómat, egészen jól bírtam a székrekedést leszámítva. Orvosomat precíznek és nagyon jó szakembernek ismertem meg, ezért szentül bíztam/bízom benne. Búcsúzáskor megkaptam utasításba, hogy kezdjem el magamat szúrni vérhígítóval és fehérvértest növelővel otthon. Elég bizarr dolog, hogy magadat szándékosan hasba kell szúrni, ráadásul egymás után kétszer is. Bevallom, hogy az első szúrások nehezen mentek, nem jött meg az ihlet, de később ebből is rutin lett, hogy hónapokon keresztül szúrtam magamat.
